A fertőszéplaki Széchényi kastély, melynek a megújítása a Fertő-táj ékkövei programban zajlott, a Templom dombon áll, a hármas halommal szemben. A hármas halom (https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1rmas_halom), mely a magyar és a Széchenyi címernek is fontos része, Fertőszéplakon a templom és a mellette lévő két kisebb halom (kálvária és Szent Szív) formájában ismerhető fel. A felső, a nagy kastély adott otthont a Széchényi családnak, amikor a széplaki birtok, a család kezelésében állt. Létezett egy alsó kastély is, melyről nagyon keveset tudunk. Lajber Imre, a település történetének feldolgozója tesz utalást róla: 1736-ban kamalduliakat telepítettek le az alsó kastélyba a kálvária gondozására, és ők egészen II. József rendeletéig itt is maradtak.
Az utalásban szerepel egy rejtélyes szerzetes rend, az örök némaságot fogadó barátok rendje. Az egykori alsó kastély ebben az időben tehát a csend kolostora volt, melynek lényegéről Ottlik Géza szavai sejlenek fel, amelyet az Iskola a határon című művében fogalmazott meg: „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.” A némasági fogadalmat tett szerzetesek nem beszélhettek egymással, a nem érintkezhettek a külvilággal, egyes források szerint az örök némaságban a hangszálaik is elsorvadtak. Fogadalmuk alól évente csak néhány nap jelentett kivételt, amikor a refektóriumban összegyűltek és imádkoztak.
A rendet 1009-ben a Ravennában született arisztokrata Romuald (a lombardiai  hercegi család sarja, később Szent Romuald) alapította azzal a céllal, hogy a rend tagjai magányosan, befelé fordulva, elmélyülten, imádkozva jussanak el a lelki tökéletességhez. Romauld egy megrázó esemény hatására lépett az aszkéta útra: édesapja megölt egy embert, és helyette vállalta a vezeklést, szerzetesnek állt. Az feltételezik, hogy Romuald a legszigorúbb szerzetesrendet kereste, ahol méltóképpen tudna vezekelni, de egyiket sem találta elég szigorúnak, ezért megalapította sajátját.
A történet alapján a toszkán hegyek között megpihent Maldolo gróf birtokán (Campo del Maldolo) és az itt átélt látomás (mennyekbe vezető lépcsőt látott, amelyen fehér ruhás szerzetesek jártak fel s alá) alapján hozta létre a rendet, nevében utalva a helyszínre.  Campa Malduli néven jött létre az első remeteség.
Viseletük miatt "Fehér barátokként" is emlegetik a kamalduli rend szerzeteseit. Fehér csuhában jártak, lábbeliként sarut vagy csizmát hordtak. Fejük tetejét borotválták, tarkójuknál félkörívben rövidre nyírt hajat viseltek. A remeték hosszú szakállt hordtak, a monostorban élők borotválták arcukat.
A rendet a kalapos király (https://hu.wikipedia.org/wiki/II._J%C3%B3zsef_magyar_kir%C3%A1ly) feloszlatta. Napjainkra nem sok követőjük maradt. Lengyelországban, a krakkói Bielanyn mindösszesen kilencen élnek kolostorukban, emellett a becslések szerint 182 nővér él Szent Romuald tanításai szerint, valamint vannak szerzetesek Amerikában, Indiában, Brazíliában és Tanzániában.