1802. november 25-én kelt a könyvtár alapító okmánya, melyet egy hazafias érzésű, felvilágosult mágnásnak, gróf Széchényi Ferencnek (1754-1820) köszönhetünk, aki a régi nemzeti könyvkincset országszerte és külföldön nagy anyagi áldozatvállalással felkutatta, és gyűjteménnyé egyesítette, majd közhasználatra bocsátotta. Magyarország első nyilvános nemzeti közgyűjteménye és közintézménye a következő évben nyílt meg az olvasók és kutatók számára. A gyűjtemény mintegy 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címerképet, metszetet és pénzérméket tartalmazott.

„Nagy lélek! te a ki fényt hintesz
A homály vak rejtekibe
[…]
Hogy kivánhatod, hogy ne dicsérjük
Vagy a napot vagy tégedet?
Én ugyan, ki parancsolásod
Szent törvényemnek esmérem,
Névszerint a te pártfogásod
Előbeszélni nem merem.
De a violák kilehelik,
Ki e törpe versek magok,
Hogy a te fényedtől díszellik
Uj életök, színök, szagok
[…]
Menj kis madár, menj, hogy szívhassad
A felsőbb abroncsok hevét,
Csakhogy vigyázz és elhallgassad
Gróf Széchényinek nagy nevét.”

Csokonai Vitéz Mihály: Gróf Széchényi Ferenc Ő excellentiájához című verse (részlet)

1802-ben gróf Széchényi Ferenc úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. A nagylelkű adományt uralkodói jóváhagyás erősítette meg. Bár az új intézmény az alapítólevélben változó nevekkel szerepelt (Nemzeti Könyvtár, Országos Múzeum, Nemzeti Múzeum), a kor fogalmai szerint Széchényi gróf a magyar nemzeti könyvtárat alapította meg – ám kezdettől fogva azzal a lehetőséggel, amit a nemes gesztusért köszönetet mondó 1807. évi 24. törvény így fogalmazott meg: az adományozó gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”. Az országgyűlés az 1808. évi 8. törvénycikkben gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról, az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását és a Széchényi Könyvtár önállósodását.

Fertőszéplakon, a családi kastélyban jött világra a gróf, akinek az Országos Széchényi Könyvtár mellett a Magyar Nemzeti Múzeum alapítását is köszönhetjük. Az egyemeletes, egymásra merőleges szárnyakból álló tömör épület már állt, amikor a Szécsényi család ide költözött, és az ő idejükben nem sokat változtattak rajta. A kastély udvarra néző bejárata felett látható családi címer mellett olvasható jelmondatuk: „Deus me regit, nihil me derit!” Ha istenben bízol, sose csalatkozol! Ennek szellemében építtette újjá a falu templomát a család, annak ellenére, hogy az előre megkötött hitbizományi szerződés értelmében 1771-ben el kellett hagyniuk Széplakot, Horpácsra majd kiscenkre költözött a család.